A semmirekellők című kötet második kisregényeként jelent meg magyar nyelven 1924-ben Goda Géza műfordításában. A mű eredeti címe utal a főhősre: Az irodalomtanár, akinek monológját hat fejezeten keresztül olvassuk, mígnem egyszerre csak vége szakad a történetnek, ahgy az elszakadt film fut le az orsóról és csattog, csak csattog... Virginia Woolf ezt a mesteri cselekményfűzést ekként ragadja meg: "...De ez a vége? - kérdezzük. És inkább az az érzésünk, hogy túlszaladtunk valamin, a belső jelzőkön. Vagy talán olyan, mint egy melódia, ami anélkül szakad meg, hogy az utrolsó akkord elhangzana és a muzsika lecsengen. A történetek befejezés nélküliek és alkalmasak a kritika megácsolására, mely azon alapszik, hogy a történeteknek befejezés kell, méghozzá oly módon, ahogy azt elvárjuk. Ám Csehov esetében nem kapjuk meg a jól ismert viktoriánus befejezést: a szerelmesek nem lesznek egymáséi, az összeesküvést nem tárják föl, a gonosztevő nem nyeri el méltó büngtetését. Ám ennek hiányában megkapjuk az irodalom nagyon bátor jelzését, hogy halljuk meg a dallamot..."