Sokan Rá-anyagként ismerik. 1981 és 1984 között, Louisville-ben, egy fizikus, egy médium és egy jegyzetelő százhat ülésen át kérdezett egy forrást, amely Ra néven mutatkozott be, és egyetlen dolgot tanított: hogy minden egy. Az így született szöveg – Az Egység Törvénye – negyven év alatt a csatornázott irodalom legtöbbet hivatkozott műve lett. Amit az anyag leír, az egy teljes világkép. Egyetlen Teremtő, amely azért hoz létre világot, hogy megismerje önmagát; a tudat hét lépcsőfoka – a sűrűségek –, amelyeken minden lény, az ásványtól az emberig és tovább, végighalad; egy fátyol, amely miatt nem emlékszünk, honnan jöttünk, és épp ezért tudunk szabadon dönteni; és a döntés maga: mások szolgálata vagy önmagunké – az egyetlen választás, amiért az anyag szerint ez az élet van. A százhat ülés kérdés-válasz formában, a kérdező pillanatnyi kíváncsiságát követve halad – ugyanaz a téma sokszor öt-hat ülésen szétszórva áll. Ez a könyv ezt a szöveget szedi rendbe. Tizenkilenc fejezetben, az alapoktól a következményekig – az egységtől a három torzuláson, a sűrűségeken, a fátylon és a Választáson át az aratásig, a kozmikus történelemig és az archetipikus elméig – elmondja, mit tanít az anyag, egy helyen, logikus sorrendben. Minden állítás mellett ott az ülésszám: több mint hatszáz hivatkozás, mind a forráson visszamérve. Mellette a százhat ülés sorrendi kalauza, magyar–angol szószedet és ülésmutató. A könyv nem hisz és nem tagad. Bemutatja, mi áll az anyagban, hol mond ellent önmagának, és hol ütközik azzal, amit a régészet vagy az orvostudomány tud. Az ítélet az olvasóé. Egyetlen idézet sincs benne: a Ra-anyagot nem helyettesíti, hanem odavezet hozzá – és aki utána kezébe veszi az eredetit, az már tudja, mit keres, és hol találja.