A regény valahol a Balkánon játszódik, egy pontosan meg nem határozott országban. A rengeteg szereplő nevéből véletlenül sem lehet következtetni, mert Kellermann igen következetesen oly nevekkel ruházta fel szereplőit, melyekkel gyakorlatilag sehol Kelet-Európában nem keltenének feltűnést. Kellermann sajátos koktélkeverőjében egy álmos, megcsontosodott kisváros állóvizét némi olaj hozzáadásával pezsgő, modern nagyvárossá rázza fel. S a város leállíthatatlanul mozgásba lendül. Folyik az olaj, folyik a pénz, s lassan elfolyik az a morális tartás is, mely az elmaradott vidék korábbi állapotában tartást adott lakóinak. Kellermann nem a nyomorgókról ír, mégsem mondhatom, hogy nem a nyomorúságról szólnak sorai. Azokról az ellentétes folyamatokról ír, melyek során hízik a bankszámla, s csonttá soványodik az erkölcsi érzék. Egy elmaradott ország fulladozó kisvárosának polgárai előtt hirtelen felcsillan a nagy lehetőség. Arisztokraták, értelmiségiek, kispolgárok eleinte próbálják megvalósítani legtitkosabb vágyaikat, de a valóság pillanatok alatt elszürkíti mindazt, mi korábban lehetetlennek tűnt. Az álmok nem tudnak lépést tartani az eseményekkel. Mire megriadnának, már késő. Visszatérni a múlthoz senki sem akar, s különben sem lehetséges. Marad a versenyfutás az olajjal, a pénzzel… (moly.hu)