Fleurion táborszernagy, a nagy bagós, akinek cigarettahamuja oly szerencsétlenül hullik alá, hogy éppen elfedi a térképen a hadsereg kicsiny, de hős erődjét, a legendás 103-as számú erődöt Afrika szaharai felén. És ez a malőr a térkép-sokszorosítás során végzetessé válik: mivel nincs a térképen, az erődről egyszerűen megfeledkezik a katonai vezetés. Arról a harcálláspontról feledkeznek tehát meg, ahol a légiós pofonok által edzett legvitézebb katonák szolgálnak: Váratlan Eddy, Bölény Tivadar, Hallgatag Tom, no és a Császár (aki a keresztségben mindenki által érthetetlen módon az Eisenschmidt Napóleon nevet kapta) szolgáltak. A Rejtő Jenő stílusát idéző kalandokból a nyájas olvasó számára igen hamar kiderül, hogy a légió nem aggok menhelye, nem mosókonyha, és legkevésbé sem a szívbetegek napsütéses szanatóriuma. A híres-neves szerző, Az ördög cimborája, A sátánlégió, Az öngyilkos század és az Angyalka rendet csinál írója ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak.