Az alerion énekesmadár, szent madár, mesebeli madár, csoda. Énekes volta a művészet megjelenítése, madár volta a szárnyalás, a szabadság jelképe. Átkozott, aki az életére tör, aki megpróbálja megsemmisíteni. A madár-motívum végigvonul a novellán. Már a címben is szerepel, nevének különössége titkot sejtet. Az első fejezetben valóságosan jelenik meg, hiszen az olvasónak tudomást kell szereznie az átokról. A lovag zsákmányul szeretné. A második fejezetben a Des Maupertuis-család címerén említik, nem is egy alerionról esik szó, hanem háromról. Így a madár valóban zsákmánnyá lett, ráadásul ebben a részben olvashatunk arról, hogy Des Maupertuis úr szerette a paradicsommártásos szárnyaspecsenyét. Cholnoky röpke korrajzai nagyon találóak, s bennük-általuk finoman érzékelteti az emberi kapcsolatok változását, az elmagányosodás folyamatát. Az első fejezetben még megvan a közösségi élet, a mesemondó élőszóval mondja el egy feltehetően népes hallgatóságnak a történetet. Az ötszáz évvel későbbi időket felvillantó második fejezet már csak két ember kapcsolatáról ad hírt. A harmadik fejezet pedig a magára maradt, magába fordult embert rajzolja, egyrészt a regényíró Maupertuis emberkerülővé válik, másrészt a naplóíró önmagával „beszélget” naplóírás közben, vagyis egy időben későbbi önmaga számára készít feljegyzéseket. (N. Tóth Anikó)