Az Álmok a csillagok közt előzménye – tökéletesen kerek egész ez a regény, nem szükséges ismerni Kira Navárez történetét az élvezetéhez. 2234. július 25-én az Adamura felfedezi az anomáliát. A Talósz VII látszólag lakatlan bolygóján fekete folt sötétlik: egy kör alakú üreg, ötven kilométer átmérőjű. Nem természetes képződmény, ez lehet az első bizonyíték az intelligens, tudatos idegenek létezezésére. Az Adamura kapitánya úgy dönt, önként jelentkezők kis csapatát teszi le a bolygón, hogy földeríthessék a környéket és az üreget. Alex Crichton xenobiológus, aki feleségét gyászolja, a jelentkezők között van. Hatan szállnak le, négyen indulnak el gyalogosan. Ketten a deszanthajóban maradnak. A négy felderítő négy bolygóról származik, és mindegyikük hurcolja a saját traumáját. Hogyan tudnak együttműködni, ha az egyik értelmetlennek találja a küldetést, a másik meg ebben reméli megtalálni romba dőlt élete jelentőségét? Ahogy egyre közelebb kerülnek az üreghez, úgy fokozódik a feszültség az expedíció tagjai között. Hiába nem nagy a távolság, hiába erősödik az üreg vonzása, a négy felfedező egyre lassabban halad. Vonszolják magukat, a felszerelésüket, a múltjuk árnyait. Ki építette az üreget és milyen céllal? Miért adja le az üreg magas frekvenciájú rádióhullámok 10,6 másodpercenként ismétlődő kisülését? Hogyan lehet ezt fizikailag elviselni, ahogy egyre közelebb érnek? Négyen indultak. Hányan térnek vissza?