„A testem az enyém. Akkor miért mondja Mondjo folyton azt, hogy én az övé vagyok?” Lili tizenöt éves. Lili tízéves kora óta Anna is. Lili nem akarta, hogy Anna beleköltözzön, és egyre jobban fojtogatja ez a kettősség. Emiatt gúnyolta ki és dobta Octave-ot, a jó fej, helyes Octave-ot, akivel pedig olyan jól érzi magát. Emiatt már Émilie-vel, a legjobb barátnőjével sem találja meg a közös hangot. Lili soha nem lehet már olyan, mint egy átlagos tizenöt éves lány, aki az első randiról ábrándozik. Lilinek beszélnie kellene, mert szétfeszíti ez a titok. De hogyan? De kinek? Létezik számára tér és idő a feketén túl? Eljön valaha a pillanat, mikor fény fakad a sötétségből? Összeszoruló gyomorral és ökölbe szoruló kézzel olvassuk Lili történetét. Egyszerre dermesztő és dühítő, de talán segít az áldozatoknak, akik itt vannak közöttünk, és eddig nem mertek beszélni.