Wallace egészen közelről, személyes tapasztalatai révén ismerte és figyelhette meg Afrika bennszülöttjeit, amikor éveken át hányódott-vetődött Afrika belsejében. Maga is részt vett az afrikai brit gyarmatok küzdelmes életében, megfordult az őserdőkben, tanúja volt az egymással torzsalkodó néger törzsek alattomos vetélkedésének, ahogy kölcsönösen elgáncsolni, kifosztani igyekeztek egymást és színről-színre látta a brit uralom politikájának fölényes taktikáját is, mely abban csúcsosodik ki, hogy egymás ellen játssza ki a villongó törzseket és a döntő pillanatban, vagyis akkor tolja föl magát ítélőbírónak köztük, amikor már kenyértörésre — fegyverek élére — kerülne a dolog. Ezek közt Bosambo a legtehetségesebb azon a vidéken, amely fölött a brit uralom inkább csak névleges. És Wallace páratlan éleslátással, csillogó humorral írja meg ennek a néger kalandornak viselt dolgait, amint bámulatos ügyességgel járja tojástáncát a tisztességnek és ravasz önzésnek szűk határmezsgyéjén. A legsötétebb Afrikának érdekes, egzotikus tükörképét tárja elénk ez a kötet, amelyben egészen új oldalról ismerjük meg Wallacenak fényes írói kvalitásait. (Zigány Árpád)