A szép Vroni és a szerencsés Seppe bájos története Eduard Mörike (1804 - 1875) utolsó alkotói időszakából való, megírását már csak néhány vers és a Mozart-novella követi s a két évtizedes stuttgarti csend és önkéntes magány. Arannyal átszőtt mese ez, a halk és mozdulatlan életű költő legsajátabb írása, ezen kívül még leginkább csak verseiből szűrődik elénk finom ragyogású és ringató zeneiségű képzeletvilága, megtisztulván a nagy német romantika dúlt pátoszától és fellengzős messze-vágyásótól is. A kis történet igazi ihletője a német folklór, amint azt „A szépséges Lauról szóló história” is bizonyítja. A sváb népélet realitásai kobold-fantasztikumokba szökellnek, s a hol-volt-hol-nem-volt szegényfiú és szegényleány, a népképzelet biztos szárnyán, emberségük kimutatása után, boldog fészkükbe szállnak. Mörike kezében (amelyről azt írta valaki, hogy ha egy földrögöt vett belé s ráfújt, madár röppent ki belőle) a mesés história saját műfaji korlátait feszíti szét: már nem tudjuk, hogy a tarka valóságelemeket csodáljuk-e inkább benne, vagy a valóság mélyebb és igazabb megragadását, a költészetet. A kötetet Honti Irma fordításában adjuk közre.