A Tanúság-trilógia első könyvének a főhőse, a miles adolescens, az „ifjú katona” kalandjai és hányattatásai folytatódnak. Zsoldosként bejárja Európát, eljut az Újvilágba, majd közel tízévi távollét után hazatérve szülőföldjére szinte az első napon az események középpontjába csöppen, amikor Markó, Havasalföld hercege elfogatja, és olyan feladattal bízza meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevében, aminek teljesítéséhez Laurentius minden ravaszságára szükség lesz… „A kassai polgárok ezután – úgy alítván, hogy a seregek béeresztése Rá­kóczinak tetsző cselekedet volt – Alvinczi Péter prédikátor s bizonyos Heyner Menyhért tanácsbeli indítványára azon eredeztek, hogy a város katolikus lakossága kiirtasson mind egy szálig. Mind a tanács, mind Rákóczi az indítvány ellen volt, hisz nem azért ment oda seregével, hogy magyart magyarral ölessen, néki távolabbi célokat tűzött ki Bethlen. Mégsem lehetett megakadályozni, hogy egypár fanatikus a saját szakállára cselekedjen. Sokak vagyonai kiprédáltattak, s egy bizonyos Hoffmann nevű polgár gyilkosság áldozata lett. Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák Körösi Márk esztergomi kanonokkal együtt fogva tartattak, őket is kegyetlenül megölték. Az atyákat mezítelenre vetkőztették, s mivel vallások elhagyására nem vehették rá, kegyetlen verések után egy gerendára meztelen felfüggesztettek és ekkor oldalaikat szövétnekek lángjával annyira égették, míglen a belső részeik is kilátkozatnának. Szeméremtesteiket a puskák kakasai alá helyeztetvén, addig csattogtatták, míg az éles kovák elvágták azokat. Végre megfojtatván testeik az árnyékszékbe vettettek.”