Rosie Belmont évek óta őrületbe kerget – jó és rossz értelemben egyaránt. De leginkább abban az értelemben, hogy a legjobb barátom kishúgára vágyom, miközben pontosan tudom, hogy nem lehet az enyém… Miután egy ideig a városban élt, úgy tér vissza Rose Hillbe, mint egy tomboló vihar: gyönyörű és teljesen kiszámíthatatlan. Nekem pedig elég egy kétségbeesett, szempilla-rebegtetéssel előadott kérés, és felveszem dolgozni. Lehet, hogy a Forbes szerint én vagyok a világ legszexibb milliárdosa, de engem most csak az új hangstúdióm megnyitása érdekel. Vagyis érdekelt, amíg szembe nem találtam magam egy kislánnyal, aki azt állítja, hogy én vagyok az apja. Megfogadom, hogy amennyire csak tudom, távol tartom magam Rosie-tól. Morcos pillantásokkal és mogorva beszólásokkal próbálkozom. Azonban vele a szócsaták csupán előjátékok – szikrák, amikből perzselő forróság lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy nem szabad átlépnem azt a bizonyos határt. Csakhogy a „nem szabad" és a „nem vagyok képes" két teljesen különböző dolog. És az egyetlen dolog, amire tényleg képtelen vagyok, az, hogy ellenálljak neki.