A közvélekedés Swedenborgot misztikus írónak és gondolkodónak tartja, melyet erősítenek életének valóban csodálatos, talán misztikus részletei - ennek ellenére távol állt tőle mindenfajta miszticizmus. Egyszer a londoni svéd egyház lelkészéhez Frelius dékánnak így válaszolt, amikor őt meglátogatta és így szólt hozzá: „Assesor úr, azért adta ki könyveit, hogy nevet szerezzen magának, vagy más hasonló érdekből? Ha igen, úgy vonja vissza azokat. Ön eléggé híres ember amúgy is és hogyha valótlanságot állított és azokhoz ragaszkodik, úgy nem üdvözölhet." Swedenborg így válaszolt: „Lelkész úr, amilyen igazán engem itt lát és amilyen igazán élek, én semmit sem írtam magamtól, hanem csupán az Istentől jött igazságot és még többet is mondhattam volna azoknál, amiket megírtam, ha meg lett volna engedve. Ha ön az igazságra akar hallgatni, úgy majd, ha átmentünk az örökkévalóságba, sok fontos mondanivalóink lesznek egymásnak”. Erre úrvacsorát vett és látva, hogy napjai meg vannak számlálva, előre megmondta halála napját A nála volt szolgáló asszony megjegyezte, hogy olyan vidámnak látszott, mint amilyen ő lenne egy vasárnapi kirándulásra készülőben. 1772. március 29-én délután hallva az óraütést, ágya mellett levő háziasszonyától megkérdezte, hogy hány óra? Amikor megmondták neki hogy 5 óra van, így szólt: „Jól van, köszönöm, Isten áldja meg magukat!" A keresztyén megnyugvás, hálaadás és testvéri fohász e szavai után csöndesen átszenderült az örökkévalóságba. E különleges elme és különleges gondolkodó ebben a könyvecskében az életről, a helyes életvezetésről megfogalmazott gondolatait osztja meg velünk.