Blaháné egyetlen örököse a mai színpadon Varsányi Irén. Csak őbenne van meg az a csodálatos asszonyi báj és kedvesség, amely Blahánét olyan hallatlanul népszerűvé tette. A legnagyobb asszonyi kvalitás ez a napsugárszerűség, mert benne van minden, ami asszonyt naggyá tesz, maga a zsenialitás női formájában. Ezt újra meg újra megállapítjuk, valahányszor Varsányi Irént a színpadon látjuk, de különösen olyan szerepekben, amelyeknek az a lényege, hogy az asszonyi szépség és jóság fölényét mutassák meg a férfi konoksággal és ideologizmussal szemben. Ezekben a művésznő szerepe összeolvad emberi lényével, nem látni a kettő között a határt, a szerep él és beragyogja a színpadot és a nézőtér minden zugát. A Brassbound kapitány színházi előadásának ez a különös érdekessége. Attól a pillanattól kezdve, hogy Varsányi Irén kilép a színpadra, ő van folyton a központban, őt látjuk elsőnek, mindenki közül kiemelkedőnek, a darab tengelyének. A férfiak ridegek, önzők, elvakultak és gyűlölködők vagy egyszerűen züllöttek, összekavarják a dolgokat, fölösleges zenebonákat csinálnak, - közéjük jön az asszony a maga naiv jóságával, elfogulatlan okosságával, mindenkivel szemben meg tudja találni azt a szót, ami fölmelegíti a szívét, minden dolgot a praktikus és jó oldaláról mutat meg. A férfiak le vannak fegyverezve s minden úgy történik, ahogy az asszony akarja. A bosszút lihegő kalózkapitány az ő szavára meg akarja menteni a nagybátyját, akit bosszújával a beduinok kezére adott, a nagybátya enged bírói ridegségéből és hagyja, hogy - az ő szava szerint - megtorlatlan maradjon egy bűntett, az amerikai hajóskapitány az asszony szemüvegén át nézi az eléje kerülő vádlottat, az elvadult kalózok megjuhászodnak. Amit húsz férfi elrontott, azt egy asszony simító keze egyszeriben rendbehozza. Olyan erkölcsi nagytakarítást visz véghez ez az asszony, amilyet ünnep előtt szokott végezni a lakásban. (Schöpflin Aladár) George Bernard Shaw (írói nevén G. B. Shaw) (1856. – 1950) ír drámaíró. Munkásságát 19