Azt a szállóigét, hogy a pénznek nincs szaga, Shaw megfordítja: minden pénznek szaga van, minden pénz szennyes csatornákon át kerül forgalomba, a legnemesebb jótékonyság is szennyes összegekkel dolgozik, mert minden jótékony garashoz kiszipolyozott emberek véres verejtéke tapad. Shaw ebben a darabjában a kapitalizmust rablóbandaként ábrázolja, amely részvénytársasági alapon végzi az útonállást. Mint vérbeli szocialistát, Shawt fellázítja a társadalom, amely szegény gyermekeket mezítláb járat és hitvány ölebeket drága koporsóban temet el. Ugyanis az egész modern drámairodalomban Bernard Shaw az egyetlen igazi szocialista - írja bevezetőjében Hevesi Sándor. Száz évvel később, pusztán kesernyés mosoly suhan át rajtunk Shaw törekvéseit és Hevesi bevezetőjét olvasva. A legnagyobb fricskát ugyanis maga a történelem, és a létező szocializmus működése adja Shaw orrára. És ebből a távlatból lesz igazán érdekes mindaz, amit Bernard Shaw gondolt 1905-ben, amikor papírra vetette ezt a darabot.