Már az első műveiben is teljes fényében ragyog Wied szatirikus képessége, mely hol a humor kacagtató eszközeivel, hol a metszően éles szarkazmus fegyvereivel kérlelhetetlenül ostorozza egyesek hibáit, és főleg hazája társadalmának félszegségeit. E kíméletlensége sok ellenséget szerzett neki, sőt a bírósággal is meggyűlt a baja miatta, úgy, hogy 1891-ben fogházbüntetést kellett elszenvednie. A holland kópé — mint Wiedet hazája fiai elnevezték - főleg a csipkedő szatíra s a jóízű humor terén alkotott nagyot és maradandót. Ez a fényes írói tulajdonsága sziporkázik nagyobb regényeiben éppúgy, mint szatirikus színdarabjaiban és vígjátékaiban, valamint novellásköteteiben. Gustav Wied egyik legalaposabb ismerője a dán népléleknek. A Circus mundi épp azokat a novellákat tartalmazza, melyekben az író jellemző tulajdonságai plasztikusan kidomborodnak s egyénisége legjobban érvényesül.