Gustave le Bon könyve: A tömegek lélektana. Abból a megállapításból indul ki, hogy a tömegpszichológia nem az összetevő egyének pszichológiájából alakul, hanem van egy kollektiv tömeglélek, melynek következtében az egyén a tömegben egész máskép érez, gondolkodik és cselekszik, mintha magában érezne, vagy gondolkodna. Az oka ennek a jelenségnek Le Bon szerint ott keresendő, hogy „az egyén a tömegben már csak a sokaság ténye által is a legyőzhetetlen hatalom érzetéhez jut, mely megengedi, hogy oly ösztöneit engedje szabadjára, melyeket egyedül okvetlenül megfékezett volna”. — Másik oka ennek a tömegek szuggesztibilitása, melynek következtében az egyén hasonló folyamat alá kerül, mint a hipnózis. „Csupán egy organizált tömeghez való tartozás által az ember néhány fokkal leszáll a civilizáció létráján. Elkülönitettségében talán művelt egyén volt, a tömegben barbár, azaz ösztönlény. Az egyén intellektuális képességei a tömegbeolvadás által jelentősen csökkennek. A tömeg ingerlékeny és változó hangulatú. Befolyásolható, könnyenhivő és kritikanélküli. Asszociációi fantasztikusak; számára nem létezik a lehetetlen. Nem ismeri sem a kételyt, sem a bizonytalanságot. Miután a tömegnek az igazságra vonatkozólag semmi kételye nincs, tekintélytisztelő és konzervativ, alapjában véve fél a haladástól. Egyrészt kegyetlenség, brutalitás, másrészt önzetlenség, idealizmus, lemondás egy cél érdekében. Az értelem nem, hat rá, az erőt és természetfölöttit respektálja csak - írja Vas István 1930-ban. Mi, csaknem egy évszázaddal később már látjuk-tudjuk, hogy hova vezetett a tömeglélektanra építő, azt tudatosan alkalmazó politizálás és milyen hallatlan veszélyei vannak a tömegekre ható gátlástalan vezetők létezésének. Le Bon könyve ma aktuálisabb, mint valaha: a tömegmédia korában egy-egy vezető még nagyobb tömegeket ér el, a vezér igazsága még több emberhez jut el, vagy fertőz meg - ízlés, vérmérséklet szerint...