Gustave Le Bon, a nálunk is népszerű francia szociológus és természetbúvár jelen aforizmáit Párizsban 1917 év végén tette közzé «Hier et demain» címmel. Tehát a háború folyamán, s ez bizonyos bélyeget is nyom a műre. Ha azonban ezzel az aktuális politikai színezettel leszámoltunk, a munkát gazdag objektiv igazságtartalma s formája révén haszonnal és élvezettel forgathatjuk. Katasztrofális időkben a vadság, gyűlölet, kapzsiság, zsarnokság, ősi «survival»-ei vérszomjas falka módjára szabadulnak el a konvenció és jogrend pórázáról; a kultura, mint csillogó, hívságos fátyol rongyolódik le; előttünk áll mez nélkül az ember-állat. Le Bon fölfogása azonban nem egyoldalú pesszimizmus; méltányolja a nemes érzelmeket is, mint az emberszeretet, a haza szeretetét, a hősi önfeláldozást, a halálmegvetést, amelyek mint teremtő erők működnek a háborúban s forradalmakban is. Vigasztalást meríthetünk perspektiváiból is, amelyeket a jövő felé föltár. A jövő meghozza majd a diadalra jutó demokráciák gazdasági hálózatát, amely lassan-lassan átalakítja majd a népek értelmi és érzelmi világát s megteremti, ha nem is az örök békét – ez Le Bon szerint délibáb, – hanem legalább a hosszú békét. (Wildner Ödön)