A csaták és árulások világában sokan készek harcolni – és ölni –, hogy felülhessenek a caesarok trónjára Kr. u. 238 Maximinus császár uralma borotvaélen táncol. Embert és pénzt nem kímélve folytatja északi hadjáratait, ám közben a birodalom távoli részeiben lázadások lángolnak fel. Africában az idősebb és az ifjabb Gordianust kiáltják ki Augustusnak. Az uralkodói vérvonalból származó apa és fia esélyt jelent a régi arisztokráciának, hogy visszaszerezze a birodalmat. A lázadás során mégis Rómában ontják az első vért, amikor egy orgyilkos megöli Maximinus praefectusát, majd kihirdeti a városban, hogy az uralkodójuk halott és a két Gordianus foglalta el a trónt. A Szenátus, mely még mindig nem tudta megemészteni, hogy egy, a pályafutását egyszerű közkatonaként kezdő barbár vállára került a császári bíbor, üdvözli a lázadást és támogatja a két Gordianus trónigényét. Ám miközben a fővároson lassan úrrá lesz a káosz, Maximinushoz is eljut az árulás híre. Vérbeli katonaként elszánt brutalitással és erővel válaszol. A Karthágó előtti poros síkságon véres csata fogja eldönteni a Római Birodalom sorsát.