Heine műveinek jelentékeny része a francia olvasóközönséget igyekszik megismertetni a német szellemiséggel, a német irodalommal és tudománnyal. Írásainak ebbe a csoportjába tartozik az az 1834-ben megjelent, tehát meglehetősen emigrációjának elején írott munkája is, melynek első magyar fordítását itt kapja az olvasó. a mű ma is nagyon olvasásra méltó. Elsősorban azért, mert két egységes vezető szempontja, irányeszméje van, s ezek nemcsak érdekesek, de nem kis mértékben időszerűvé is teszik. Az első következetesen keresztülvitt szempontot Heine maga is kiemeli. Számára a német vallás és bölcselet története nem egyéb, mint a spiritualizmus és szenzualizmus harcának története. A kereszténység a szellem, a kereszténységellenes pogányság és az ugyancsak kereszténységellenes modern filozófia ellenben a test egyoldalú kultusza: amaz spiritualisztikus, emez szenzualisztikus. Amaz konzervatív, emez forradalmi. Összegzésül: Heine itt következő műve úgy olvasandó, mint a saint-simonizus egyik legérdekesebb, történelmi és irodalomtörténeti értékű hagyatéka. (Gáspár Endre)