Az alaphelyzet banális: a gazdag, elfoglalt, érzelemmentes üzletember unatkozó felesége beleszeret a latin típusú fiatal, jóképű hódítóba egy francia nyaraló- és szórakozóhelyen. A kezdeti helyzetkomikumok megalapozzák a mű hangulatát, bemutatják a szereplőket, hogy aztán a szerző finom ecsetvonsáokkal árnyalja az egyszerű alaphelyzetből feltételezett fekete-fehér alakokat. Kiderül, hogy a latin szerető nemcsak könnyű kalandot akar, nemcsak szíve érzelmes, de jelleme is szilárd, no meg azt is megtudjuk, hogy az unatkozó asszonyka csavaroseszű, nevét, gyermekeit védő számító főszereplő, és bizony a mindenekfelett állónak feltűnő felszarvazott férj sem olyan gáncsnélküli lovag, mint amilyennek mutatja, ugyanis múltjában feltűnik a latin szerető archetípusa, sőt, annál több: az elfeledni kívánt affér beszélő következménye... És persze mint minden remek színpadi mű esetében, a csattanó a végén szól a legnagyobbat. A kriobbanó sikerű színpadi művet Molnár Ferenc kiváló fordításában élvezhetjük magyar nyelven.