Dániának legnagyobb lírai költője volt az újabb időkben, de egyúttal ő az egyik legtökéletesebb típusa a modern dán írónak is. Élete jó nagy részét úton töltötte. Bejárta egész Európát. Az ekként szerzett sok benyomás és hangulat hihetetlenül megtermékenyítette fantáziáját és közvetlen hangon szólaltatta meg érzéseit. 1872-ben debütált egy prózai és egy verses kötettel. Rögtön magára vonta a kritika és a nagyközönség figyelmét. Sőt ez a bemutatkozása a Parnasszuson még Georg Brandes csodálatát és barátságát is megnyerte számára. Népszerűsége évről-évre nőttön-nőtt. Drachmann kisebb lélegzetű írásai közül az itt adott To Skud (Két lövés) című kis regénye a forrongó ifjúkor alkotása és magán is viseli annak minden jellemző vonását. Velencében írta 1876 tavaszán. Benne hű és érdekes képét sikerült adnia az akkori idők dán vidéki életének egy kissé bizarr és naiv történet keretén belül. Az olasz tavasz és a dán nyár derűs mosolya és bája ragyog fölötte. (Hetyey József)