Ezek a mesék, sokszor nyers, kegyetlen őszinteséggel és vad realizmussal a homo divinans világát, a mágikus-mitikus világszemléletet mutatják. Még azt az ősibb, elmerülni kezdő Afrikát, amelyben a nemzedékek, törzsek éppen csak kilépni látszanak a mitológiák érzékit és érzékfölöttit, istenit, démonit és emberit behálózó, élők és élettelen tárgyak egységét nyújtó birodalmából. Ezért még újra s újra visszatekintenek a mitologikus múlt felé, mint alig elhagyott őserdő, bozótos, árnyas vidék felé s mindenre onnan kérik magyarázataikat. Hogy a születés, halál, a szerelem, a munka rejtelmeit megértsék, a mítoszt s a mítoszban rejlő, föllebbezhetetlen törvényeket hívják segítségül. Lehet-e egyetlen meséskötetben érzékeltetni Afrikát? A mesecímek után következő megjelölés a mesemondó törzsére vonatkozik. E törzseken keresztül szinte egész Afrika megszólal. Kende István munkája, ő készítette el az első, nyers-fordításokat is, hogy nyomán Radnóti Miklós a minden mondatában hiteles művész, a fordítást elkészíthesse. (Ortutay Gyula)