Jack London egyike azoknak az íróknak, akik műveikben előszeretettel dolgozzák fel saját életük eseményeit. S vajon van-e pályatársa, akinek élete — különösen gyermek- és ifjúkora — élményekben, kalandokban és tapasztalatokban gazdagabb lett volna, mint az övé? Aligha. Elbeszéléseinek, regényeinek számottevő hányadához ifjúságából merítette a tárgyat, a környezetet, olykor magának a hősnek az alakját is. Az ebben a kötetben foglalt három elbeszélés közül is kettő az író gyermekkorának élményeiből nőtt ki. A Kalózhajó gyerekhősei, Joe és Frisco Kid, a serdülő Jack London külső-belső vonásait hordják magukon: mindkét hősében, de különösen Joe alakjában sokat adott önmagából. Kid az író egyik legsikerültebb és legtartalmasabb figurája. A nagy amerikai kikötőváros „alvilágának” szülötte és képviselője. Az író a névadással is típus-voltára utal: Frisco nem más, mint San Francisco közkeletű összevont neve — mintegy beceneve — amely a kaliforniai kikötők századeleji tarka matróz- és kalóznépének nyelvéből került át a közhasználatba, a kid szó pedig kölyköt jelent. Ez a „San Franciscó-i kölyök” az író jóvoltából sok mindent elárul arról a társadalomról, amelynek gyermeke, a „szabad vállalkozás” sokszor magasztalt világának megdöbbentő embertelenségéről. Milyen lehet a társadalom, amely így kiszolgáltatja saját szülötteit a züllésnek, az erkölcsi fertő mélységeinek? Nem a társadalom, hanem egyedül Kid érdeme — s az író alapvető derűlátásának bizonyítéka —, hogy végül is nem vész bele a mocsárba.