Merész könyv ez: éló emberekkel, művészekkel, kritikusokkal, létező társadalmi osztályokkal, konvenciókkal, világfélfogásokkál, filozófiai elméletekkel, irodalmi dogmákkal hadakozik, megcsontosodott morálokkal és immoralitásokkal száll szembe, nekiront hatalmaknak, újságnak, sajtónak, kritikának, - senkinek sem marad adósa, egyformán sújt felfelé és lefelé. Egyformán persziflálja a polgárságot és a szocialistákat. Olyan könyv ez, amilyenről minden író álmodik, hogy: "bárcsak megírhatnám, mielőtt meghalok". A közönség elé tárja, milyen emberfeletti küzdelmeken és - ami ennél sokkal terhesebb - milyen lelki kínokon megy át a művész, a született rajongó, aki a maga elvont lelki életét éli, eszményekben hisz és isteni morálok szerint ítél. Hiszem, hogy nemcsak Jack London és olvasói, hanem általában írók és közönség között teremt közvetlen kapcsolatot, meleg testvéri együttérzést ez a kivételes munka. Csodálatos, hogy ez a "kalandos író", aki műveiben a cselekmény izgalmasságára és leírásainak színes egzotikusságára törekedett, ebben a regényében, mely izgalmasságban semmivel sem marad kalandos történetei mögött, milyen mestere a lelki analízisnek. (Bókay János) A kötetet Bartos Zoltán fordította.