Johannes Jensen a legelőkelőbb és legtekintélyesebb helyet foglalja el a modern dán irodalomban. A népszerűsége és a termékenysége egyaránt páratlan. Bátran állíthatjuk, hogy stílusában jut leginkább érvényre és kifejeződésre az egyénisége. Ez a stílus, ez az egyéniség gáttörő, mindent elsodró, hatalmas áradás és ennek megfelelően víztükre nem kristálytiszta, átlátszó, fénytől csillogó, hanem sűrű, zavaros, megült. A szerkesztésében tökéletes; sok finom¬ságot és erőt rejt a mélye, nagyon kifejező, de kissé merev, sablonos és itt-ott nehezen megemészthető. A Jörgine című kis regény 1926-ban jelent meg, mint önálló kötet, a többi öt novella Jensen debütkönyvéből való. Jensen nem egészen ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, néhány műve már magyarul is napvilágot látott, de remélhetően ezzel a kis kötetével még közelebb sikerül férkőznie a magyar szívekhez. (Hetyey József) Munkásságát 1944-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el.