A kilencvenegy éves Gretel Fernsby évtizedek óta ugyanabban az elegáns londoni épületben lakik. Mélyen felkavaró, sötét múltja ellenére csendes, kényelmes életet él. Nem beszél arról, hogy tizenkét évesen megszökött a náci Németországból, sem azokról a háború utáni küzdelmes évekről, amelyeket az anyjával Franciaországban töltött. De legfőképpen nem beszél az apjáról, aki a Harmadik Birodalom egyik leghírhedtebb haláltáborának volt a parancsnoka. Amikor új család költözik az alatta lévő lakásba, Gretel akarata ellenére is összebarátkozik a kisfiúval, Henryvel, jóllehet a fiú jelenléte olyan emlékeket idéz fel benne, amelyeket legszívesebben örökre elfelejtene. Aztán egyik este szemtanúja lesz egy megrendítő, erőszakos vitának Henry szülei között, amely veszélybe sodorja a nehezen kivívott, magának való életét. Gretel olyan válaszút elé kerül, amilyennel egyszer régen már találkozott. Akkoriban tagadta saját felelősségét, de most, amikor megkérdőjeleződik benne bűnösség, gyász és bűntudat, dönthet úgy, hogy megment egy kisfiút. Ám ha így tesz, akkor kénytelen lesz felfedni azokat a titkokat, amelyeket egy életen át rejtegetett.