Nemzeti könyvdíj (2001) James Tait Black-emlékdíj (2002) Pulitzer-díj - jelölés (2002) Nemzeti Könyvkritikusok Körének Díja - jelölés (2001) PEN/Faulkner-díj - jelölés (2002) Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj - jelölés (2003) Time Magazin: A 100 legjobb angol nyelvű regény 1923 óta (2005) The Millions: A legjobb regény 2000 óta (2009) Oprah Könyvklubja (2001) Entertainment Weekly: A 2000-es évek legjobb regényeinek egyike Enid Lambert kis híján ötven éve feleség és anya - most már itt lenne az ideje, hogy jól érezze magát egy kicsit. Sajnos a férje, Alfred Parkinson-kóros, ami egyre inkább kihat a memóriájára. A gyerekek rég kirepültek a fészekből, és saját katasztrofális magánéletük köti le figyelmüket. Legidősebb fiuk, Gary tagadja, hogy bármi gond lenne vele, noha egyértelműen depressziós. Chipet, a középső gyereket kirúgták stabilnak tűnő egyetemi állásából, új karrierje pedig látványos kudarcot tartogat. Denise lányuk épp csak megmenekült borzasztó házasságából, hogy most családos emberrel kezdjen viszonyba. Enid attól tart, Denise eltékozolja az ifjúságát és szépségét. A terv nem tűnik kivihetetlennek, Enid mégis akadályok sorába ütközik: fejébe veszi, hogy még egyszer, utoljára mindenki jöjjön haza karácsonyra. Vajon sikerül? „Nevetsz, fintorogsz, jajgatsz, sírsz, felpattansz az asztaltól, talán az országot is elhagyod, és fogadkozol, hogy soha többé nem mégy haza. Ez a könyv eszedbe juttatja, miért is olvas az ember első osztályú szépirodalmat.” - New York Review of Books „Frenetikus... Megvan benne mindaz, amit egy regénytől várunk. Kivéve egy dolgot: bárcsak soha ne érne véget.” - New York Times Book Review „Jonathan Franzen óriási regénnyé változtatta a házasságról és a családról alkotott, nyughatatlan fogalmainkat - ez a könyv felöleli az egész kultúránkat.” - Don DeLillo „Itt az élő példa, hogy a merész történetmesélés mi mindent elmondhat mai életünkről. Franzen nekirugaszkodik, hogy átvigye a lécet, és méterekkel fölötte halad el.” - San Francisco