A dán írónő és publicista korának színes egyénisége, aki bevallottan kipóbálta a poligám kapcsolatot, elvált, több férfival tartott fenn viszont, miközben finomtollú, a szerelmet (lelki, testi, szellemi) női szemmel láttató remek írónő egyben. Korának feminista szószólói egyikeként lépett fel műveiben a nők jogainak tiszteletben tartásáért. Politikai meggyőződését éles antifasizmus és erős pacifizmus jellemezte, Hitler uralomra jutása után például német emigránsokat fogadott dániai lakásába. Emellett viszonyt tart fenn Balázs Bélával, amiből szintén könyv születik. Ez a regénye, mely naplóbejeegyzésekbe bújtatott önreflexió, talán a XX. század első felében a legőszintébben vall a nőről, akit meglegyint az ősz első figyelmeztetése. A kötetet magyar nyelvre ugyancsak egy asszonykéz, Szederkényi Anna ültette át.