„Pista, a gyöngykagyló, egy reggel arra az eredményre jutott, hogy őt pedig nem fogják be­csapni mindenféle közvetítők: majd ő eladja maga a gyöngyöt, amit termelt. Határozottan eredeti ötlet volt: kézenfekvő, mint Kolumbusz tojása és új, mint a forradalmi eszmék. Egészen megrészegedett. Hát nem képtelenség, fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen – a halász meg a kereskedő pedig eladta drága pénzen a gyöngyöt, amit ők termeltek. … És Pista, a gyöngykagyló, kikecmergett a sekély vízből, partra szállt, őszintén szólva, nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni először. Kérdezősködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedők kezére adja magát. Nagy titokban bevánszorgott hát egy közeli kávéházba, és átnézte a lapokat.” (részlet)