A darab, a „filó-art” műfaj első megjelent alkotása. A filo-art, filozófiai, vagy filozófiai mélységű és értelmű traktátusokat, jeleneteket visz színre, összművészeti jelleggel. ­ A dráma, a modernizmus korának utolsó, mai szakaszába viszi az olvasót, szembesítve az értékek végső széthullásának következményeivel, a nihilizmus észrevétlen jelenlétével, sőt az azon is túllépő életvitellel. Már-már nevetséges és szürreális az az életvitel és életmód, melyet a „működtetett”, „én-csírájától” is megfosztott ember művel magával totális öntudatlanságában. A cselekmény, a búgócsiga , mint szörnyűséges, diktátori gépezet rémálmával indul, melyről a filozófus kideríti, hogy a valóság leghűbb metaforája. Az önmagát, önmaga elől tudattalanul elrejtő ember már egyáltalán nem bírhat tudati értelemben vett egyedi egyetlenséggel, és csak halovány kísérletet tehet arra, hogy „kívülállóvá válva” visszaszerezze önmagát. Az aktuális „morál-labirintus tudat”, mely nem más, mint a belénk nevelt hétköznapi társadalmi morál, legfeljebb egománná teszi a benne vergődőket. A történelmi távlatokat is érintő elmélkedés, egészen hétköznapi pillanatokkal állítja elénk azt az állapotot, melyben mint poszt-lények játsszuk el életünk szerepeit.