Hogy miről szól ez a könyv? Mondjuk, hogy Magyarországról. Arról, hogy egy falusi kocsma törzsvendége (jelesül Torony) milyennek látja az országot, amely jobban teljesít, de arról is, hogy mit szól a dolgokhoz a feltsuti kolostor lámája. Meg hogy vajon miért élnek olyan jól vezető politikusaink, mint Marci Hevesen. És hogy mért szeret minket annyira az Állam, hogy ott ül a vacsoraasztalunknál is. És természetesen a migránsokról is szól (akik nem ismerik se az Eddát, se a Mobilt), meg sok minden másról - ott vannak például a kutyákról és macskákról írt remek történetek, ha valakit netán a politika kevésbé érdekel. Vagy az ínycsiklandozó proligasztroblogok. Afféle nemzeti olvasókönyv is lehetne akár, mert benne van a mi mostani életünk szinte mindenestül. Konok Péter politikai blogger, akit naponta sok ezren olvasnak és lájkolnak, de nem olyan egyszerű odamondóember, amilyenek százával tenyésznek a kibertérben. Írásai a leggyakrabban miniatűr politikai szatírák, amelyekben hol ókori római császárok dicső tetteiben, hol Oszi és Dezső párbeszédeiben, hol meg épp csak egy meglesett - vagy vele megesett - utcai történetben ismerhetünk rá a mai Magyarország bizarr jelenségeire. Konok Péternek keserű a humora, de ugyan milyen lehetne manapság az igazi humor? Konok Péter (1969) történész, publicista, fordító. Szakterülete a huszadik századi baloldaliság története, erről két szakkönyvet és számos tanulmányt, cikket publikált. A diktatúrák történeti öröksége nyomot hagy egyéb írásain is. Magát „addikt szöveggyártónak" tekinti, aki, mint mondja, „ön- és társadalomterápiás szándékból" ír. Leginkább blogként használt Facebook-oldalán, illetve más blogokon, folyóiratokban, rádió- és tévéműsorokban igyekszik „kiírni magából a Nemzeti Egyetértés Rendszerét".