„Cohent dallamai és szövegei avatják a legnagyobb géniusszá.” – Bob Dylan „Ebben a prózában minden ott van, amit az albumain imádunk – költői, fiatalosan naiv, játékos, de közben egészen meglepően nyers. Nagyszerű ízlelgetni, hogy hol kezdődött, honnan jön ez az egész...” – Ottessa Moshfegh Mielőtt Leonard Cohent elérte volna a vílághír, megjelentetett volna tizennégy stúdióalbumot, Grammy-díjakat kapott volna, és karrierje végén világkörüli turnékon vett volna részt – írói babérokról álmodozott. A Hallelujah, a Suzanne vagy a Famous Blue Raincoat szerzője először huszonévesen adta írásra a fejét, és ez a könyv a bizonyság arra, hogy művészetének varázsa már karrierje legelején is jelen volt. A leprások balettje című korai, mindmáig kiadatlan regénye egy mérgező kapcsolatot mutat be abszurd, már-már kafkai eszközökkel. Cohen egyszer azt nyilatkozta róla, valószínűleg jobb, mint A kedvenc játék című, eredetileg 1963-ban megjelent, ünnepelt, önéletrajzi ihletésű regénye. Az itt olvasható gyűjtemény remekbe szabott kisprózákat és egy rádiójátékot is tartalmaz. Az összes szöveg 1956 és 1961 között keletkezett, és olyan témákat pendít meg, amelyek későbbi műveiben is folyton visszatértek: szégyenérzet és sóvárgás, vagy éppen a szexuális vágyra való méltatlanság. Cohen írásmódja egyszerre meditatív és játékos, meglepő és provokatív: betekintést enged e mesteri szerző képzeletének működésébe, alkotói folyamatába. „Az őszinteség és kegyetlenség között feszülő határ vibráló, kényszeres vizsgálata. Poétikája szerint perfekcionista, pszichológiai alapállása szerint hibbant” ― Guardian „Jelentős prózaíró. Ugyanaz a sötét humor és lírai karakter, mint amit az albumain már megszokhattunk.” ― Observer „Lírai alkata és stilisztikai zsenialitása elejétől végéig nyilvánvaló.” ― Independent „Kesernyés. A humora lélegzetelállító.” ― Telegraph „Elidegenedés, nemi vágy, kegyetlenség, magány, szeretetéhség: csupa olyan tárgy, amelyeket később többszörösen kiaknázott az életművé