Párizs, 1944. Szolgálta az ellenséget, hogy megmenthesse a népét. A németek által megszállt Párizsban a helyiek éhesen, a háborútól megtörten hajtják álomra a fejüket. Egy német katonákkal teli, aprócska vendéglő ajtaján azonban zene és nevetés szűrődik ki. A tulajdonos, Marianne fáradhatatlanul sürgölődik az asztalok körül. Mosolya kedves és elragadó, szívélyesen szolgálja ki vendégeit. Senki sem sejti, micsoda gyűlölet tombol a szívében. Azon az éjszakán a vendéglő végleg bezárja kapuit. Az ablakokat reggelre szitokszavak csúfítják: „áruló” és „gyilkos”, Marianne-nak pedig nyoma vész… Évekkel később a nő unokája, Sabine váratlanul a megfakult, zöld napellenző alatt találja magát. Kezében a súlyos rézkulccsal, tekintetét a vendéglőre szegezi, amit az ismeretlen nagyanyja hagyott rá. Rengeteg kérdés kavarog a lelkében a múltjáról és saját magáról. Talán itt kaphat néhányukra választ, de nyomasztja a tudat, hogy a helyiek a mai napig gyűlölik a nagyanyját, és őt okolják a kedves kis vendéglőt kísértő borzasztó tragédiáért. Már majdnem lemond sötét örökségéről, de amikor rábukkan egy útlevélre, benne egy nő képével, aki a nagyanyjára hasonlít ugyan, de a neve más, érzi, hogy jóval több lehetett Marianne története mögött. Ahogy a múltban kutat, egyre inkább úgy tűnik, hogy a nagyanyja sokkal inkább hős lehetett, mintsem áruló. Vajon mi történt vele azután, hogy eltűnt azon az éjszakán? A válasz Sabine életét is örökre megváltoztatja.