Bo eseménytelen mindennapjaiban egyedül a házi gondozók jövés-menése jelent némi változatosságot. A teste szép lassan cserben hagyja, a keze már olyan gyenge, hogy a befőttesüveget sem tudja kinyitni, amelyben az idősotthonban élő, demens felesége kendőjét őrzi, hogy ne felejtse el az illatát. Szerencsére ott van neki az imádott kutyája, Sixten, így aztán mégsem teljesen magányos. Azonban egyre fogy az ideje, hogy megoldja a megoldhatatlannak tűnő problémáját, és rendezze a fiához, Hanshoz fűződő viszonyát. Hansnak meggyőződése, hogy Sixtennek jobb helye lenne egy családnál, ahol megfelelőbben gondoskodnak róla, mint ahogy idős édesapja tud. A kutya elvesztésének gondolata felkavarja Bót, és azon kezd töprengeni, hogyan élte le az életét, milyen gyerek, férj és apa volt. A halálra készülő férfi lelki tusát vív az emlékeivel, és a végsőkig küzd azért, hogy megőrizze a méltóságát és az élete irányítását. Lisa Ridzén készülő doktori disszertációjának témája a férfiasság és az érzelmek kapcsolata Svédország északi részének vidéki közösségeiben, ahol maga is felnőtt, és jelenleg is él. A regény ötletét azok a feljegyzések adták, amelyeket az élete vége felé közeledő nagyapja gondozói juttattak el a családjához.