Az 1960-ban Prágában született, de 1970 óta Németországban élő Maxim Biller mesteri elbeszélésében visszarepül a múltba, a korábban az Osztrák-Magyar Monarchiához, 1938-ban, történetünk idején azonban már Lengyelországhoz tartozó Drohobicsba, hogy belebújjon az ott élő Bruno Schulz fejébe. Schulz rajztanárként keresi kenyerét anyját és nővérét is eltartva, de a kelet-európai zsidóság világát szürreális képekben leíró, Fahajas boltok című elbeszélés-gyűjteménye már ismertté tette hazájában. Tudjuk, hogy levelet írt a zürichi emigrációban élő Thomas Mann-nak, és mellékelt hozzá egy németül írt elbeszélést is. Abban reménykedett ugyanis, hogy a nagy német író pártfogásával sikerülhet kiadót találnia külföldön, s ez erőt adhat neki ahhoz, hogy végleg elhagyja hazáját és elmeneküljön a fenyegető veszély elől. Ennek a valójában elveszett levélnek a megszületését írja le az elbeszélésben Maxim Biller. Az alkalmat a levélírásra az szolgáltatja a pincehelyiségben a démonaival küzdő Schulznak, hogy feltűnik Drohobicsban egy magát Thomas Mann-nak kiadó idegen, s a lengyel író figyelmeztetni akarja híres német írótársát, hogy visszaélnek a nevével. Schulz tudatalatti félelmei és elfojtott vágyai bizarr, groteszk és fülledten erotikus jelenetekben öltenek testet, rögeszmés víziói a megszállt Lengyelországban hamarosan bekövetkező katasztrófa megelőlegezett képeivel keverednek Mihail Bulgakov és Isaac Bashevis Singer műveivel rokonítva az elbeszélést.