A szélhámos is ember. Lehet neki is hasfájása, életközepi válsága, nyugtalanító kérdései, szerelmi búja, szélsőséges vágyai. Ö is, akárcsak bárki más, szüntelenül szorong, ritkán önfeledt. Szélhámosunk életében három nagy sorshullámzás figyelhető meg, ezek a vonalak párhuzamosan haladnak, esetleg keresztezik egymást vagy éppen fedésbe kerülnek, s ezzel interferenciát létrehozva egyre sebesebben haladnak a bizonytalan jövőbe. 1. A szélhámos édesapjának mentális állapota aggasztóan romlik, ritka pillanatokban tisztul csak ki elméje. 2. Élettársa az elköltözésben látja a problémás kapcsolatból kivezető utat, azonban úgy megy, mintha jönne. 3. Munkahelyén baljós változások kezdődnek. Eme krízishalmaz túlélésére a szélhámost a megalázkodás, az alakoskodás vagy éppen az agresszivitás szerepeiben láthatjuk fellépni, a végére kiderül, milyen sikerrel. A fentiekből sejthető, hogy nem éppen békés, derűs, szelíd, lelki harmóniát sugárzó események sorát tárjuk az olvasó elé, azonban a látszat talán csal. Teljes bizonyossággal nem zárhatjuk ki a lehetőséget, hogy végül a vihar lecsendesül, és életét, mint egy vadvirágos erdei tisztást elárasztja a napfény. (De erre azért ne vegyen mérget az olvasó!)