Amikor különféle lapokban megjelentek ezek a karcolataim, az volt a megállapítható hatásuk, hogy az olvasókat megnevettették. Firkák, mókázások, bolondságok voltak, legalább is ilyesmiknek látszottak. Volt-e azonban mélyebb hatásuk? Talán igen. Mert önkéntelenül is azt a tulajdonságát használtam fel embertársaimnak, hogy szívesen nevetnek - a más rovására. De kiknek a rovására nevettettem őket? Bizonyára nem a krokodil, a potyka, a tigris, a nyári meleg, a drágaság és a csillagos ég volt gúnyolódásom tárgya, ezek csak ürügyül szolgáltak arra, hogy az emberi fonákságokat, a gondolkodás fonákságait, végeredményben az akkori társadalom félszegségeit csúfoltam ki. Elmém, minden féket levetve, szinte gyerekes pajkossággal kalandozott el számtalan jelenségen s ha itt-ott szerét tehettem, el-elhelyeztem egy-egy petárdát, s azt hiszem, hogy ez a művelet, ennek a műveletnek az ellenállhatatlan szándéka volt karcolatíró tevékenységem motorja.