A tervek szerint A Turul nemzetsége bemutatja az Árpád-házi királyok 400 évét. A nagy sikerű előző kötet, az Árpád és fiai után ebben a részben a szerző és olvasói még abban a homályos korszakban járnak, amelyről nagyon kevés forrás maradt fenn. A magyar kalandozások koráról annyit tudunk, hogy előbb Árpád fia Zolta volt a fejedelem, őt követték a „trónon” Fajsz és Taksony. Miféle emberek voltak, milyen személyes tragédiákat éltek át? A leendő magyar királyok ősei éppen úgy születtek, szerettek, harcoltak és haltak, mint oly sok más ősünk azokban az időkben. Mégis volt bennük valami több, ami a Turul nemzetség tagjaiként és Árpád leszármazottaiként arra ösztönözte őket, hogy másoknál jobbak legyenek. Mindegyik a Hon és népe javáért dolgozott, akkor is, ha olykor hibáztak, elrontottak valamit, vagy éppen ellenkezőleg, sok akadályt legyűrve törekedtek előre azokban a zűrzavaros időkben. Ahogyan azt a szerzőtől megszoktuk, a képet sokkal szélesebbre nyitja. Nem csupán Árpád leszármazottaival találkozik az olvasó ezeken a lapokon, a német király vagy a bizánci császár is feltűnik a maga emberi valóságában. És nem csak az uralkodók, a magas rangúak történetét ismerhetjük meg. Egy korabeli magyar kovácsmester és egy révész-fogadós családja révén követhetjük az akkor élt egyszerű emberek kalandos életét is.