A Viszkis társaként tizenhárom bankrablást követett el Orbán Gábor, nyolc évet töltött fegyházban. Ambrus Attilát ő beszélte rá az első igazi bankrablásra. A kétezres években elkezdett, de csak egy évtizeddel később befejezett visszaemlékezéseinek megírását eredetileg ezzel indokolta: ""Elegem lett a Viszkis hazugságaiból!"". Az eredmény több lett ennek bizonyításánál, noha a Kis Viszkisként is ismert szerző beszámolója alapján se az utolsó meló, se a lebukás, se a bírósági eljárás nem úgy történt, ahogyan azt a Viszkis állítja. Orbán, aki magát is önkritikusan ábrázolja a könyvben, volt tettestársát nagyon is esendő emberként, nagyon is hús-vér figuraként mutatja be. A klotyót ebben a könyvben egyszer sem hívják toiletnek. Az viszont megtudható, hogy a sitten kiből és miért lesz csicskás, és kiből lesz nagymenő. Meg hogy utóbbiak milyen féket használnak a perverz aktusokra kényszerített köcsög bosszújának elkerülésére. Meg még az is, hogyan lehet egy év elzárást kapni mobiltelefon használatáért. Orbán a legjobb bűnügyi riporterekére emlékeztetően pörgős és olvasmányos stílusban képes előadni a viszkis rablások krónikáját, majd a jogerős ítéletet megelőző és követő börtönélményeket. Aztán, amikor a részletek egy nagyobb képpé állnak össze, láthatóvá válik a 21. századi magyar Gulág. Így lesz ez a könyv hiteles portré a rendszerváltás utáni Magyarország talán legkevésbé ismert arcáról.