Nekem mindig is azt mondták, hogy az álmok a szívünk vágyait fejezik ki. Az én rémálmom azonban a rögeszmémmé vált. ERIKA A rémálmomat Michael Cristnek hívják. A pasim bátyja olyan, mint egy hátborzongató film, amit a szemed elé tapasztott kézzel, az ujjaid között kikukucskálva nézel. Jóképű, kisportolt, de félelmetes is egyszerre. A fősuli kosárcsapatának sztárja, már hivatásos sportoló, akit még a cipőjére kerülő kosz is jobban érdekli, mint én. Azonban figyeltem őt. Évekig rágtam a körmöm izgalmamban, képtelen voltam levenni róla a szememet. MICHAEL A neve Erika Fane, de mindenki csak Rikának hívja. Ő az öcsém barátnője, aki nálunk nőtt fel, és mindig ott vacsorázott velünk együtt, a családi asztalnál. Lesüti a szemét, amikor belépek a szobába, és megdermed, amikor a közelében vagyok. Érzem, hogy a félelem munkál benne, és bár a teste nem az enyém, tudom, hogy a gondolatai körülöttem forognak. És én csak ennyit akartam. Egészen addig, amíg az öcsém el nem szegődik a katonasághoz, és Rika egyedül marad a főiskolán. Az én városomban. Védtelenül.