A narratív monológ formájában megírt regény nélkülözi a kerettörténetet, központi figurája egy sikeres másodvonalbeli írónő, aki erotikus ponyvaregényeket ír. Az ő gondolatfolyama tárul elénk egy véget nem érő monológban élete fájdalmas csomópontjaival, személyes válságával. A borgőzös, keserédes, áradó szövegben nehezen válik szét jelen és múlt, valóság és álom, megtörtént és elképzelt, tudatos és tudattalan, reflexív és ösztönös. Ebben az állandó szürkés ködben a tárgyak, a jelenségek és a történések lebegnek, elveszítik kontúrjaikat, és egymásba olvadnak, átjárhatóvá válnak, montírozódnak. Az ember-, lélek- és emlékszilánkok szétszóródnak, ragasztásra várnak, némelyik szelekcióra, söprésre, vagy a megfelelő kukába. Petra Hůlová 2002-ben egyik pillanatról a másikra robbant be az irodalmi köztudatba Nagyanyám emlékezete című regényével, amely az évtized egyik legolvasottabb cseh könyve lett. Magyarul 2004-ben jelent meg, majd egy év múlva a Homályos üvegen át követte. A Mostoha sors az írónő legszemélyesebb, legintimebb írása. „A Mostoha sorsban a cselekményt úgy kell keresnünk, mint az óceán alatti olajmezőket, meddő kőzet helyett azonban nyelvi, képi és tematikus gyöngyszemekre, nem mindennapi asszociációkra bukkanunk. (…) A könyv élő bizonyítéka annak, hogy Petra Hůlová tehetsége kéz a kézben jár az ötletességgel, a szorgalommal és a fegyelemmel.” (Klára Kubíčková) „Szerintem ez a vékonyka kis új könyv a legjobb, amit Hůlová valaha is írt.” (Petr. A. Bílek)