Pierre Corneille jól verselő, leleményesen szerkesztő roueni ügyvéd volt, akinek 32 éves korában a „Cid” című darabja tomboló siker volt. A fővárosba költözött, ahol jó ideig a színpadok fejedelme lett. A „Cid” változatos cselekménye nem játszódik mindvégig ugyanott. A sok ütemű történet – amelynek folyamán a hős elvágtat, csatában megveri a mórokat, majd visszatér és beszámol a győzelemről – semmiképp se játszódhat le 24 órán belül. És az ötödik felvonásban Cid nagy monológja, amelyben elmeséli a királynak a csata és a győzelem történetét, merőben különálló eseménysor, alig van köze a dráma főcselekményéhez. (Egyébként ez az elbeszélés a francia költészet egyik legszebb elbeszélő költeménye.) Corneille eddig is, ettől fogva is igen sok drámát írt, de a csúcs ez a négy: a „Cid”, a „Horace”, a „Cinna” és a „Polieucte”. Ezekkel főszereplője az újklasszikus dráma történetének. És a „Cid”-et ahányszor csak felújítják, mindig siker. (Hegedűs Géza)