A kertész című kötet Tagore költői munkásságának egyik legjobb darabja. Sokan ugyan verseskönyvnek tartják, ám az nem az, ahogy a szerző is elmondja előszavában: a kötet angol nyelven inkább prózavers, semmint bármilyen verslábbal is leírható költemény. Ezzel szemben az eredeti, bengáli nyelvű változat szabályos versformában íródott. Ám mivel Tagore maga ültette át bengáli nyelvről angolra, a fordítói szabadságával élve a verseket átírta, rövidítette, prózaverssé alakította. A kötetben szereplő kertész természetesen allegória, a szerető és a szerelem allegóriája, hiszen - Tagore szerint - a legmagasabb rendű szerelem az imádott lny feltétel nélküli szolgálata. ÉS ebben a szolgálatban felolvad a szerető és a szeretett lény, és magukba foglalják az egész univerzumot, és a két ember által teremtett képzelet-univerzum újabb világoknak ad életet, mint az álom birodalma. Valóban megkapó könyv, melyben könnyű elmélázni, belefeledkezni és gyönyörködni Tagore felejthetetlen sorairól a múló szépséget leíró, de múlhatatlan szerelemről.