Több mint négyszáz éve (1516-ban), hogy Morus Tamás megírta Utópiáját, a nagy elme naiv merészségével, mely nem fél a pepecselő, aggályos lelkek bénító kerékkötésétől: megírta hívő hittel, forró érzéssel. Írása az emberi sóvárgás evangéliuma lett, vigasztalása az emberiség millióinak. Szava egyszerű, megérti a tudatlan is, pedig új, meglepő igazságokat hirdet a tudósoknak is. Nem jogbölcseleti elmélet, hanem fantáziából fakadt művészi elképzelés: filozófia. A világnak olyan térképe, mondja Wilde, amelyen Utópia nincsen belerajzolva, nem érdemli meg egyetlen pillantásunkat sem. Elmellőzi a Világtengernek azt a partját, amelyen az emberiség örökké ki fog kötni. Morus művét mindjárt megjelenésekor lefordították az összes kultúrnyelvekre. Hogy a magyar glóbusba belerajzolhatom Morus Utópiáját: munkás sorsom legjavának becsülöm. (Kelen Ferenc)