Több mint 120 éve utazta be Victor Hugo a Rajna vidékét, s ebben az időben, amikor még nem volt fényképezés, csodálatosan éles felvételeket készített a nagyjelentőségű európai folyó mentén elterülő városok életéről. De nemcsak Hugo írásművészete, leíró képessége, sziporkázó szellemessége, kedves humora teszi örökéletűvé ezt a művét, hanem csak most, egy évszázad múltán tudjuk igazán megbecsülni értékeit. A mi éveinkben hallatlanul izgalmas olvasmánnyá lett, hogy a Rajnánál mit látott ez a nagyszerű riporter a maga idején; mi enyészett el, mi maradt meg és mi fejlődött naggyá abból a világból, amelyet Napóleon háborúi és békéi alakítottak ki Nyugat-Európában. Az eredeti műben mintegy idegen test az a remek történet, amit a leírások folyamába illesztett Hugo. Ezért Pécopin és Baldur legendáját kiemeltük eredeti helyéről és önálló történetként a kötet végére helyeztük, mely így része a műnek, ám mégsem töri meg az útleírások ritmusát, a Rajna és a rajnai képek áramlását. A kötetet Németh Andor remek műfordításában olvashatjuk.