Wilhelm Jerusalem filozófiatörténeti művében áttekinti a filozófia eredetét, kezdeteit és fejlődését, bemutatja főbb irányait egészen a XX. század kezdetéig. A mű bevezető szakaszaiban elhelyezi a filozófiát az emberi gondolkodás térképén, bemutatja jelentőségét, eredetét, majd segéd- és társtudományaival (pszichológia, fiziológia, grammatika, logika, ) köti össze a diszciplínát. Ezt követően az ismeretelmélettel foglalkozik (dogmatizmus, kriticizmus, szkepticizmus, szenzualizmus, intellekualizmus), valamint az ismeret és ismeretkritika problémáival, korlátjaival. Innen átvezet a szerző a metafizika és ontológia területére, tárgyalja a materializmus, monizmus és spiritualizmus tárgyát, bemutatva legnagoybb hatású gondolkodóit. Talán a legizgalmasabb része könyvének a kozmológia és teológia, isten és világ összefüggéseinek taglalása. Önálló fejezetek foglalkoznak az esztétikával és etikával, majd nagyívű összefoglalás zárja le a kötetet. Szívesen olvasnánk tovább a gondolatait, ám mivel a szerző könyvét 1913-ban jelentette meg először, a XX. század legizgalmasabb gondolkodói sajnos kimaradtak. Ennek ellenére remek összefoglaló mindazok sázmára, akik szeretnék áttekinteni a filozófia kialakulását, fejlődését és főbb irányait.