„Az undorító, becstelen, ostoba államot, amely megfojtja a gyengéket, és az aljas, közönséges embereknek enged meg mindent - azt ugyan miért kellene eltűrni?” Szányka, akinek az apja halálra itta magát, az Alkotók Szövetségében találja meg élete értelmét: harcolni az aljas hatalom ellen, a hazáért, az egyszerű emberekért, az orosz földért. A dühös fiatalok, akiket a nagy filozófus és író, Kosztyenko szervezett párttá, rendszeresen összecsapnak a rendőrökkel, törnek-zúznak Moszkvában és más városokban is – az igazi, nagy, férfias történelmi tettre áhítoznak, és készen állnak a börtönre és a halálra éppúgy, mint arra, hogy átvegyék a hatalmat Oroszországban. Prilepin részben a mai orosz politikai folyamatok szuggesztív krónikása, aki sokak szerint egy olyan "robbanást" jósolt meg ebben a regényében, amely előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz – s ugyanakkor bámulatos életismerettel mesél az orosz kisvárosok és falvak embereiről, akik úgy érzik, becsapták őket. És ezt a regényt olvasva talán jobban megértjük a radikális, nacionalista fiatalokat akár Magyarországon is... Prilepin maga is részt vesz a politikai küzdelmekben, s bár nézeteivel a legtöbben nem értenek egyet az orosz irodalmi életben, mégis sorra kapja a díjakat – egy nemzedék és egy irodalmi csoport, az „újrealisták” vezéralakja lett, s művei lassan a világ minden fontosabb nyelvén megjelennek. Az orosz irodalom új világsztárja ő, sőt a Newsweek magazin szerint „korunk orosz Hemingwaye”.