Egy vidéki fiú története, aki azt hiszi, hogy a világ valahol máshol kezdődik — és elindul, hogy megtalálja. A hetvenes évek poros falujából a nyolcvanas évek zajos fővárosába vezet az út: egy kamasz elhatározza, hogy rockzenész lesz, hogy kitör abból az életből, amelybe beleszületett. Farmer, gitár, vágy a szabadságra — és közben egy család, egy ország és egy korszak láthatatlan határai. Háy János regénye egyszerre felnövéstörténet, korszakrajz és fájdalmasan pontos látlelet arról, milyen volt fiatalnak lenni a szocializmus utolsó évtizedeiben. Humor és keserűség, remény és kudarc, naiv álmok és kijózanító valóság váltják egymást — ahogy az életben is. A főhős afféle modern mesehős: elindul, mert mennie kell, de nem tudja, hová érkezik majd. Útja során barátságok, szerelmek, csalódások és felismerések formálják — miközben egy egész generáció története rajzolódik ki a háttérben. „Az én faterom bogyósgyümölcsöt termeszt, nem farmert…” — mondja, és ebben az egy mondatban benne van minden: a hiány, a vágy, az irónia és az a különös magyar valóság, amelyből kinőttünk. Megrendítően ismerős, fájdalmasan őszinte és néha hangosan nevettető történet arról, hogyan lesz egy fiúból felnőtt — vagy hogyan nem.