Üdv kétlábúak! Roxi vagyok. Egy négylábú a kétlábúak között. Internetes sztár. Mert mindig történik velem valami. És a falkámmal is. A gazdim, aki főállásban a szememfénye, mellékállásban logopédus, imádja a „sima” és „rövidebb” utakat, amelynek következtében hihetetlen és nyaktörő túrákon vehetünk részt ebtársaimmal együtt. A gazdi három éve kezdett el beszámolni olyan kalandjainkról, az egyik közösségi oldalon. Olyanokról, amiket más mélyen eltitkolna, mert ékes tanúbizonyságul szolgálnak afelől, hogy a falkánkban senki sem egészen tiszta fialás. Az olvasóink viszont pont ezt szeretik bennünk.. Upsz! Azt meg majd’ elfelejtettem, hogy a napló amellett, hogy beszámol a kreténségeinkről, azért vastagon bővelkedik ízes, tájnyelvi szavakban, irodalmi utalásokban, és mindenféle „okosságokban”, mert csóri gazdim, a pedagógusok, azon belül is a gyógypedagógusok felekezetébe tartozik, és az Isten adta ragaszkodik azon elvéhez, hogy játszva és nevetve lehet a legkönnyebben tanulni és tanítani. Megjegyzem, az eredeti cél, egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyv megírása lett volna, és a közösségi oldalt csak egyfajta promócióként kezdtük el írni, de hamar kiderült, a felnőtt olvasókat sem hagyják hidegen a hihetetlen kalandjaink. Amúgy a könyvben állandó négylábú tettestársaim Szaffi, a mentett amstaff csajszi, Mogyi, a gazdi lányának, Kitti kölyökgazdinak a habajkabajka border collie-ja, és Zokni a tacskó- és franc tudja milyen keverék kutya. Jómagam pedig német juhász vagyok, fajtám büszkesége, és szépségemnél, okosságomnál csak a szerénységem a nagyobb. Egyébként az önfényezésemmel vigyázni kell, mert a gazdi seperc alatt befenyít olyan valagon billentéssel, hogy leolvashatom a Göncölszekér alvázszámát… Pont ezért nem is dicsérem magunkat tovább. Dicsérjenek az olvasók! Az még jobb, mint a pocaksimi.