Petőfi csaknem nyolcvan versét válogattuk ki fiatal és örökfiatal olvasóinknak. Kicsit leléptetjük az iskolai piedesztálról a költőt: megmutatjuk a nagyon is emberi, ifjonti vonásait. Hiszen mennyire nagyszerű, ahogyan Petőfi kamaszos-ifjonti hévvel és lázadással végigrohant az egész életén - miközben zseniális életművet teremtett! Mennyire kortársa lehetne mindannyiunknak, abban is, amiről és ahogyan ír! Van a kötetben pár meglepetés, az biztos! Lackfi János írt minden vershez laza, gondolkodtató, életteli kommenteket. Az ő előadásában Petőfi-versek is hallgathatók a kötetbeli QR-kódokat beolvasva. Huszonhat évet (de rövid élet), ennyit élt csak Petőfi, megölték, de nem lehet a szabadságot ledöfni, szabadság, szerelem, e kettő kell nekem, az ihletet, kedvesem, a kertekben kergetem, forradalom idején odatette simán a Talpra, magyart, máskor meg a tyúkot, amit a lakásban anyuka tart, megírta, hogy figyelj, haver, ha férfi vagy, légy férfi, s hogy itt van az ősz, itt van újra - érti, aki érti, meg fürdik a holdvilág az éj tengerében, meg borozgatánk apámmal, ivott az öreg szépen, meg nézd meg, elhull a virág, eliramlik az élet, meg hogy hazafelé töri fejét, mit mondjon mutterének. Volt színész és volt katona, bár nem volt a fején korona, csak ha királyt játszott a színpadon dalolva, de az igazi királyokat fellógatta volna. Megírta Arany Jánosnak, a költő rettentő hálás, mert marha jól fizet a vers, mint a kukoricakapálás. A szerkesztőjével párbajozni akart, mert az becsapta, s akkor döntsön a kard. Indult a választáson, de keményen megbukott szegényke, viszont a haza kíváncsi arra, hogy szól a költeménye. Verseit rögtön énekelni kezdte az utca népe, minden kocsma falára kikerült Petőfi Sándor képe. Nincs az országban olyan falu, hol ne lenne Petőfi utca, óvatosan nyisd a kötetét, robbanékony a cucca. Lackfi János